VI. A közigazgatás szervezési problémai

VI. A közigazgatás szervezési problémai

A közigazgatást gyakran levazoljak mint egy imobilis rendszert, a termeszete és kepessegei szerint, amelyik nem kepes fejlodesre. Ket meghatarozast tudunk bemutatni:

pozitiv elmélet, amely egy racionalis és institucionalis közigazgatási rendszer kepessegein alapszik. M. Weber[1] szerint a burokracia egy hatalamas fejlodest jelentett az embercsoportokszervezési tehnikaiban. Az ido folyaman, miutan a szervezés rokoni alapon kezd elavultta valni egy uj vezetési elmélet jelenik meg, amelyik racionalis, és institucionalis, a hierarhikus piramis legfelsobb szintjetol kezdodik és az utolso szintig megy el.

A burokracia volt annak a folyamatnak amely eltorolte a feudalis rendszert a vegso csapasa. Mindeki lehetett koztiszviselo aki kompetens, egy tiszta hierarhikus rendszer valtja fel azt a rokoni kapcsolatokon letezo hierarhikus rendszert amely tipikus feudalis volt. Ebbol a szempontbol a burokracia egy idealis , formalis és racionalis rendszernek tunik. Mondhatjuk hogy a weberi tipusu burokracia egy feltetel egy olyan tarsadalom fele amelyik demokratikus tulajdonsagokat tartalmaz, és a szemelyi szabadsagok nem korlatozottak.

Az ido folyaman a burokratikus rendszer pozitiv elemei nem tuntek fel, mivel hogy egy eros kritikanak volt alavetve e rendszer. A rendszer negativ tulajdonsagai (elemei) viszont mind jobban és jobban lettek kiemelve. Emlitest erdemel az a teny hogy ezek ugyanazok az elemek amelyek egy burokratikus rendszert hatekonya teszik, vagyis:

tehnokracia

a szabalyok betartasa

pontossag

a munka feladatok pontos elosztasa

bizonyos helyzetekben a rendszert nem hatekonya mutatjak be. Altalaban a burokracia probalja megoldani a problemakat ugy hogy kategorizalja. Ha ez megtortent, azt jelenti hogy leteznek mar szabalyok amelyek mutatjak hogyan is kellene megoldani.

            A legtobb kritika ezt az impersonalis tipusu problema megoldast hangsulyozza.

            A kerdes ami felmerul hogy miert fejlodne egy ilyen tipusu birokratikus rendszer, a valasz hogy leteznek külső befolyasok. Ezek a kovetkezoek:

az allampolgarok igenyeinek novekedese a rendszerrel szemben;

az uj tipusu koztisztviselok megjelenese, akik inkabb a vegeredmenyre koncentralnak és nem a procedurakra.

a tehnologiai fejlodes

külső tenyezok befolyasa 

Az egesz modern közigazgatási elmélet olyan uj tipusu fogalamkon alapszik mint: “kormanyzat ujalakitasa” és “ az uj közigazgatás “.

Beszelhetunk, ebbol a szempontbol egy uj model letezeserol:

a.       olyan etikai szempont letezese, amely megengedi a manager (vezető) szabadsagat a dontesek  és coordonalas szempontjabol (meg atnezuk)

b.      praktikai dontesek gyakorlatba helyezese, elore megszabott kriteriumok alapjan;

c.       nagyobb figyelem az eredmenyek ellenorzeseben;

d.      a konkurencia novekedese a meghatarozot idotartalmu szerzodeseknel;

e.       a magan szektor tipikus konyvelesi stilusa, amit a közigazgatás  atformalt sajat szamara;

f.       az eroforrasok hasznalataban tobb kontrol és szabalyozottsag letezese (meg atnezni)

Ez a közigazgatási model egy uj tipusu szervezeti kultura alapveto resze, amelyik az eredmenyessegre epul és a kovetkezoken alapszik:

az eredmenyekre alapszik: rentabilis, hatekonysag és szolgaltatasok szempontjabol;

az erosen centralizalt tipusu szervezeti strukturak atalakitasa egy decentralizalt tipusuval;

a kozszolgalatok atalakitasa foleg a koltsegek szempontjabol;

 hatekonysagi celok és konkurens mediumok alakitasa a kozszolgalaton belül és a kozszolgalati szervek kozott;

az allam strategiai teljesitmenyek javitasa, centralis szinten; és az allam tevékenységeinek javitasa, hogy tudjon alkalmaszkodni hatekopnyan és keves koltsevetessel a különböző erdekek és külső valtozasoknak.

Ezek a principiumok (fogalmak) egy olyan vilag szervezetet probalnak leirni amelyikben az internacionalis termeles és tokek szabadon vandorolnak az orszagok kozott. Itt ket eset lehetseges:

a nacionalis kormanyok probalnak alkalmazkodni a nemzetkozi principiumokhoz;

a nacionalis kormanyok probalnak atvenni a nemzetkozi principiumokbol azokat amelyek szerintuk a legjobbak.

Viszont tudnunk kell hogy nem letezik egy model, vagy a legjobb model. A reform nagysaga nem mindenhol ugyanaz, plus hogy letezik egy nagy mennyisegu variabilis, kezdve a politikai  és burokrata szempontoktol, egeszen a nemzetkozi hatasokig.

A fejlodott demokraciakban azok az irodak amelyekben a legtobb reform politikat fojtatjak a kovetkezok:

management és penzugyi reformok;

descentralizacio;

deconcentralas és delegalas (delegare).

Ha az orszagok kozotti különbségeket nezzuk, lathatjuk hogy nem letezik egyseges velemeny hogy a közigazgatás meretet vagy annak jobba, hatekonyobba tetelet probaljak javitani.

            Tudnunk kell hogy Weber traditionalis burokratikus rendzesere nem egy hatekonytalan rendszer. Weber az egesz rendzseret a hatekonysagra allitotta. Szoval semmi uj nincs a hatekonysag iranti torekvesben. Ami igazan uj a reform akaratban a politikai és ideologiai contextus. Az uj közigazgatási reform alapjai, elso ranezesre, antiburokratak. Hood szerint[2] (1996) a közigazgatási management a jovoben sokkal szetszortabb lesz, espedig ket szempontbol:

az egyseges kritika hattereben ami a közigazgatást illeti, a reformok sokasaga bujik;

különböző valtozatok leteznek a reformrol kezdve az egyik szelen, a piaci reforrm és a masik szelen, az allami reform-al vegezven, mivel hogy a reform nem csak a minimal allam letrehozzasarol szol.

Ket tipusu “tamadast” tudunk meghatarozni a közigazgatással szemben:

az egyik amelyik jobbrol jon, és a piac gazdasagra torekedik (szerintuk az allamigazgatást helyetesiteni lehetne a piacgazdasaggal és a konkurenciaval

a masik balrol, amelyik az allamigazgatást hatalom novekedeset kivanja és a kompeticiot.

Mind a ket tamadasnak megvannak a sajat reform naploi. Az uj közigazgatási management a masodikokkal tart és egy olyan strategia amelyik megmenti az allamigazgatást és ujraformalja, ujrafeltalalja. Ez egy management megoldas egy politikai problemara. Hogy beszelhessunk a közigazgatási szektor reformjarol a reform politikat kell megerteni. A politika viszont 3 csoport szereplot tartalamz:

politikai vezetők

magas koztisztviselok centralis szinten;

operacios managerek.

Romania szempontjabol ket dolgot tudunk meghatarozni[3]:

vagy magunka tesszuk azt az elméletet miszerint Romania egy olyan burokratikus model amelyik egyedi, és egy olyan model sem letezik amelyik nekunk paszolna, ugy hogy azonkívül hogy feluletesen probalunk itt-ott valtoztatni rajta o megmarad;

vagy megertjuk azt az elvarast amelyik lathato és az allampolgartol jon, elvaras amely minden demokraciaban megjelenik.

Ha a manager-reformokrol beszelunk tobb tipusra utalhatunk:

a közigazgatási szektor nagysagat probaljuk csokkenteni;

descentralizalni probalunk;

dekoncentralst probalunk vegezni a vezetésen belül;

piac tipusu mekanizmusokat probalunk telepiteni;

uj szerepkort adunk az allam apparatusainak;

probaljuk megvalositani és megepiteni a politikai folyamatok managementjet; a teljesitmenjek managementjet, a gazdasagi eroforrasok managementjet; a human eroforras managementjet; a tehnologia és informacio managementjet, stb.

az allampolgar – koztisztviselo viszonyok javitasa.

Ezek tehnikak amit alkalmazhatunk, de semmit nem ernek ha nem ertjuk hogy miert van szukseg a reform logikara, és hogy merre iranyul a reform. Ezenkívül szukseges egy politikai akarat amely lathato, coerens a közigazgatási reform fele.